2. fejezet

Sziasztok!

Már nagyon vártam, hogy kitehessem ezt a részt, hisz nagyjából ebben kezdődik el a történet. Bár itt sem halad még annyira, de már Lívia elkezdi az új életét. Ettől kezdve csak izgalmasabb részeket szeretnék számotokra nyújtani.

                                   Énn

  egy Eltitkolt 'apró' részlet  

    Már legalább két órája ülünk az autóban. Természetesen nem egyfolytában mentünk, azt én nem bírnám ki, de már akkor is belefájdult az ülésbe a fenekem. Apa és anya elöl, teljesen elszigetelődve tőlem, én és a bátyám pedig hátul nyomorogtunk azok között a cuccok között, amiket nem a költöztető kocsi hoz. Míg anyáék vígan cseverésznek, én nem is szólok Gáborhoz. Nagyon haragszom rá, sőt ez már nem is harag, hanem düh. De ő ebből semmit nem érez. Míg én kisírtam a szemeim, hogy el kell jönnöm Gödöllőről, ő csak úgy fogta föl, hogy egy király buli, mert még több emberrel ismerkedhet meg. Szóval ez kivel volt kicseszés? Na kivel? VELEM!

 - Anyaaa! Mikor érünk oda? - Már harmadszorra kérdezem az út folyamán, szóval szándékosan vagyok ilyen ingerült. Nehogy már csak nekem legyen kín szenvedés ez a pár óra.

 - Nem tudom, Lívia - harmadszorra kapom ezt a választ. Anya szerintem nagyon is örül, hogy kínozhat az ilyesfajta válaszaival, hisz 'ezzelisnevelemagyerekem'. Csak azt nem érti, hogy akinek a nevelés kéne az nem én vagyok, hanem a tökéletes fiacskája, Gábor, aki történetesen nem hall semmit, mert fülhallgatózik.

    Hopp, az emlegetett szamár kiveszi a fülhallgatót a füleiből.

 - Apaa! Mikor érünk oda?

1. fejezet

Sziasztok! :)
Nos, én is meglepődtem, de igen, máris augusztus 20.-a van. Elképzelhetetlen, hogy milyen gyorsan eljött a nyár vége, de ne bánkódjunk élvzzük
ki a még meglévő 11 napot.
                                            Jó olvasást  Énn

 

 a Búcsú
 

    Pont egy hét telt ez azóta, hogy elájultam és mentőt kellett hívni, valamint, hogy Gábort kicsapták a sulimból, ami amúgy azért volt, mert megrongálták a tesitanár kocsiját. Na igen, intelligens egy társaság. Engem két nappal később már kiengedtek a kórházból, de a szüleim feleslegesen jártak be az iskolába, mert testvérkémet semmi áron nem akarták visszavenni. Innen jött anyáék 'fantasztikus' ötlete, hogy elköltözünk. Apa nem rég Sopronban (!!) kapott egy állás ajánlatot, ahová nagy valószínűséggel anyát is fel tudnák venni. Szóval a következő történt. Anya legutóbbi látogatásánál a sulimban, amikor a bátyámat próbálta visszatenni a gimnáziumba, - ami ugye sikertelen volt - kiíratott engem is bosszúból, mondván, hogy én nem fogok lejárni mindennap vonattal és hévvel Gödöllőig, hogy egy olyan gimnáziumba járjak, ahol Gábor nem tud szemmel tartani.

 Oké, először is. Mi az, hogy nem tud szemmel tartani? Másodszor meg, miért kéne engem szemmel tartani? 

    A lakás ügy is megoldódna, mert apa egy régi ismerőse tud nekünk egy olcsó, de szép ingatlant eladni, baráti áron. Bár elég keveset tudok arról, hogy mekkra, hány szobás stb. És én egyáltalán nem akarok a világ végére költözni, hisz itt van az összes barátom,